ÉRTÉKAJÁNLATRA ÉPÍTETT FENNTARTHATÓSÁG PEDAGÓGIA

2050-re a világ lakosságának 70%-a városokban fog élni. Ennek megfelelően, mindannyiunk felelőssége az, hogy olyan környezetet teremtsünk magunknak, ami képes ellátni a városi lakosok igényeit, anélkül, hogy teljesen kihasználnánk a rendelkezésünkre álló környezeti adottságokat.
Ha most, ebben a pillanatban elfogyasztok egy almát, az abból keletkező hulladékot be kell helyeznem egy kommunális szemetesbe, és így ennek az almának elveszik az értéke, pedig visszaforgatva még a környezetünk, és így a mi javunkat is szolgálhatná.
Designerként sok téma és tervezési aspektus foglalkoztat, de valahogy a fenntarthatóság, valamint a városi zöld területek rehabilitációja lett számomra a legfontosabb, így kapcsolódik ide az almacsutka problémaköre.

Miként alakítható ki a fenntartható városi ökoszisztéma?

Kutatásaim során a WHO egykori CEO-jának idézete nagyon megragadott, és azóta is igyekszem ezen filozófia mentén cselekedni; A fenntarthatósági törekvéseknek ki kell elégítenie a jelen ember igényeit, anélkül, hogy károsítaná a jövő generációiét.

Úgy érzem, a felelősség mindannyiunké, és a magunk módján kell megtennünk a tőlünk telhetőt; akár építész vagy, akár designer, tervező, a felmerülő problémákat és kihívásokat hollisztikusan érdemes vizsgálni, és a magunk aspektusából kezelni, megoldást keresni rá.

Az értékajánlatok, az elérhető eredményeket fókuszba helyezett edukáció azonban új stratégiát feltételez, amiben közvetlen és közvetett eredmények egymást erősítve hasznosulnak. Nem az organikus hulladék megfelelő kezelésére, a komposztálásra, erjesztési folyamatokra tanítja a fiatalokat, hanem arra a gondolkozásra, hogy az el nem fogyasztott hulladék tápanyagként zöldebb, egészségesebb jövőt kínál számunkra. Nem a hulladékcsökkentési lábnyom az, ami előre fogja mozdítani a városi közösségek tömegeit, sokkal inkább a zöldkörnyezet, a fák, bokrok, növények, a színes virágokkal való kapcsolat és azok megannyi pozitív hatása, amit a gyerekek meg tudnak érteni, érezni és tapasztalni a mindennapjaikba. Ők pedig felnőve egy olyan társadalom formáló, olyan városi lakosok lesznek, akiknek ez számít és akiknek az igényei között a tápanyag körforgás természetes és szükséges folyamat lesz.

Nekem mindig kiemelt fókuszban vannak a gyerekek, az oktatás és a játékos nevelés, úgy érzem rajtuk és a játékon keresztül óriási változásokat lehet elérni.
Egy ENSZ kutatás szerint 2030-ra a városok lakosságának 60%-a 18 éven aluliakból tevődik majd össze, tehát az általuk használt tereket úgy kéne megreformálni, hogy azok illeszkedjenek az ottélők igényeihez, életviteléhez, szokásaihoz és elvárásaihoz. Mert akkor érzed magadénak a várost, ha annak te is aktívan részese lehetsz. Akkor várható el a törődés, gondoskodás, ha ez egy oda-vissza működő adok-kapok.
A fiatalok stimulációja, és bevonása a fenntarthatóságba egyfajta globális közösségként, amin keresztül valódi értékké válik A VÁROS, egy olyan jövőkép, amit már akkor magam elé képzeltem, amikor a Compocity gondolata még szinte sehol nem volt. Egyszerűen tudtam, hogy a várost és a benne élő embereket összhangba kell hozni ahhoz, hogy minden és mindenki megkapja a megérdemelt megbecsülést.

Neked ajánljuk: