“Children design for living creatures not for cars, egos or corporations “
A Compocity kapcsán sokszor szóba kerül a városi zöld, a rehabilitáció fontossága. Az, hogy az ottélők kiegyensúlyozottan, a zöld, parkos környezettel közelségben és összhangban tudjanak élni, ami javítja a kedélyállapotot, csökkenti a stressz szintet, és megannyi jótékony hatással bír, anélkül, hogy tudomásunk lenne róla.
Mara Mintzer 2009-ben egy nagyon különleges projektbe csöppent. A Colorado állambeli Boulder városfejlesztésbe kezdett, és egy csapat tervezővel és más szakemberrel találta magát körülvéve.
Mara egy olyan parkot szeretett volna kialakítani, ami valóban a helyiek életének része lesz, és nem csak átsétálnak rajta, hanem élvezeti forrást nyújt az ott töltött idő.
Kik járnak/járnának a parkba?
Hát a gyerekek.
Elő is állt egyedüli ötletével, miszerint a gyerekkel közösen kéne kialakítani azt a teret, amit javarészt ők fognak használni. 2012 és 2014 között 200 kis-és fiatalkorút vontak be a boulderi park tervezésébe, ennek köszönhetően, olyan triviális problémák is megoldódtak, mint az éjjeli fények elhelyezése, aminek köszönhetően a gyerekek biztonságban haza tudnak sétálni a sötétben, vagy hogy a szemetes konténer nem a játszótér mellett van, így az esetleges szagok nem árnyékolják be a játék örömét, és a folyóhoz is lett lejáró kialakítva.
Számomra, mint tervező, ezek az igazán fontos insightok. Ezeknek a megoldásoknak olyan ereje, és hatásai vannak, amik gyökeresen változtatják meg a lakóhelyünkön, közterületeinken töltött időt.
Mintzer azt is kiemeli előadásában, hogy a gyerekek ösztönösen virágokkal, növényekkel, kisebb emlősökkel, rovarokkal és bogarakkal tarkítják a tereket. Ebből arra lehet következtetni, hogy náluk még nagyon látványosan jelen van a természetközelséghez való igény, amit ilyen direkt módon is kifejeznek.
Mara Mintzer publikációi között kiemelt szerepet kapott a „kézikönyv közösségi terek tervezéséhez fiatalok számára”. A kutatás keretein belül több száz gyermeket kérdeztek meg a városi terek alakítása kapcsán; miként képzelik azt el, milyen igényeket fogalmaznak meg. Később TEDx színpadon is bemutatásra került kutatómunkájának eredménye. A gondolatisága abban gyökerezett, hogy egy gyermek és egy idős felnőtt biztonságban és élményszerűen tudjanak a városban közlekedni, és töltekezni két pont között.
Tervezési metodikájával megoldásokat alkothatunk, ami képes megteremteni a játék feltételeit. Olyan tereket lenne szükséges kialakítani, vagy rugalmasságot biztosítani a térformálásban, ami a valós, szabadtéren zajló életet hozza be az oktatási terekbe a meglévő sajátos struktúrák helyett. Ahol a gyermekek valós összefüggések leképezéseit tapasztalhatják meg, és adott helyzetekre egy támogatott és biztonságos környezetben fejezhetik ki saját válaszaikat.
A gyermekek játékosított edukációs fejlesztése előkészít egy olyan gondolkodásmódot, és érzékenyítési keretrendszert, amiben egy, a környezetével új minőségben, kölcsönösségben gondolkodó közösség tud felnőni.
Ennek gazdasági jelentősége is mérhető; minden 1 dollár befektetés a játékos oktatásba, 8 dollár megtérülést mutat az egészséges gyermeki fejlődésben a University College London 2017-es publikációja szerint.
A gyermekek nyitottsága és fogékonysága a proaktív változás előkészítésében sok lehetőséget kínál, amit érdemes korcsoport specifikusan vizsgálni. A gyermekek (0-17 éves kor között) kapcsolata a természettel erős indikátorként definiálható. A zöldterületek hozzáférhetősége, a köréjük szerveződő lehetőségek inspirálióan hatottak több szervezetre nemzetközi viszonylatban is.
Nemzetközi áttekintéshez remek forrás az ARUP kutatása. Ezt a szervezetet és a történetiségét érdemes nyomon követnetek, mert már a 50’-as években olyan összefüggésekre hívták fel a figyelmet, amit ma is még sok szervezet újra és újra a felfedezés szintjén kezel.
A játék maga közösségépítő hatású, ez nyilvánvaló, amire talán kevesebb tudatos hangsúlyt fektetünk a játéktervezésben, vagy abban, hogy a gyerekek maguknak tervezhessenek játékokat, különböző kimeneteleket az maga a történet olyan keretrendszere, amiben önkifejeződhetnek. A játékban megalkotott karaktereiken keresztül mutatják be magukat, amely megmutatja mit gondolnak magukról. A folyamatban saját magukról is tanulnak, a helyzetekben fejlődik a személyiségük. Ezért fontos olyan helyzeteket teremteni, aminek nincs előre megalkotott kimenetele. Meg kell teremteni azt, hogy a gyermekek maguk írják a történetek sokszinű végződéseit. Így tudják élvezni valóban a sikereiket, játékban megtapasztalni veszteséget és döntési mechanizmusokat rendelni a különböző kockázat vállalásokról.
A Compocity öko-robotokkal mi is ehhez a városi biológiai diverzitáshoz szeretnénk hozzásegíteni a közvetlen és közvetett felhasználóinkat, és arra ösztökélni mindenkit, hogy merje használni a teret, élvezni a természetet és tenni a mi, közös jövőnkért!
A teljes előadást ITT éred el.
