Előző írásomban igyekeztem összeállítani egy listát arról, hogyan készülhetsz fel az Erasmusra, most pedig szeretném elmesélni, miért volt számomra igazán meghatározó élmény a Hanze University of Applied Science Minerva Art Academy-n töltött 1 év.
Először is, mindenképp le szeretném szögezni, hogy ha van lehetőséged, ragadd meg az alkalmat, mert a külföldön szerzett tapasztalat hatványozottan hozzád tesz, illetve a projekted/tanulmányaidat is nagyban előre tudja lendíteni.
- Önállóság
Attól függetlenül, hogy már jóideje nem élek a családommal, “kikerülni a nagyvilágba” különleges élmény. Klisével élve; Csak magamra számíthattam. De ennyire azért nem drámai a helyzet, inkább csak érdekes megtapasztalni, hogy milyen, amikor egy új helyen, egyedül, fel kell találni magad.
Nem lehet áthívni egy barátot, hogy segítsen felfúrni a polcot, és hasonlók. Szerencsére ez tényleg csak a kezdetekkor okozott nehézséget, hiszen amikor beköltöztek a lakótársaim, majd elindult az oktatás onnantól kezdve sokan körülvettek, és a szinte azonos élethelyzetünkből is adódóan hamar összebarátkoztunk.
- Kulturális behatások
Ez az egyik legizgalmasabb velejárója a külföldi tanulmányoknak, megtapasztalni, hogy milyen is az élet “ott”. Milyen a helyiek kisugárzása, hogyan közlekednek, milyen az életritmus, mivel töltik a szabadidejüket, milyenek a parkok, hova járnak szívesen. A végtelenségig lehetne sorolni.
Nekem, személyesen Groningen és Hollandia nagy meglepetéseket okozott, és hatásai a mai napig elkísérnek a munkám és a mindennapjaim során. Nem gondolom, hogy tisztem lenne általánosításokat megfogalmazni, viszont nyitottan fogadtam az új környezetem nyújtotta élményeket, és saját következtetéseket, tapasztalatokat vontam le belőlük. Néhány gondolat, amik nagyon meghatározták a kint töltött évemet:
- egyenes kommunikáció, horizontális “hierarchia”
Úgy tapasztaltam az egyetem felfogásához tartozik a minőségi kritikán alapuló párbeszéd, ami olykor akár nyersnek is hatott, viszont a munkát nagyban előre lendítette a konkrét vélemények és kritikák ütköztetése. Ebből következik, hogy a tanár-diák viszony inkább hasonlított kollegális, szakmai beszélgetésekre.
- nyitott gondolkodás
A groningeni környezetem nagyon fogékony volt a művészetekre, újfajta megközelítési módokra, valamint az építészeti innovációkra. Az alkotókkal jelenlévő fúzió és “párbeszéd” egészen felnyitotta a szemem, és nagyon inspirálóan hatott rám. A szabadon látogatható, szinte organikusan szerveződő kiállítások igazi közösségi hangulatot hozott létre, és talán ennek is köszönhető, hogy ilyen nyitottak a diákok a művészetekre.
- környezeti felelősség vállalás
Úgy vettem észre, hogy mindenki számára fontos volt a tudatosság a saját cselekedetei és az őt közvetlenül, vagy közvetetten körülvevő környezet összefüggéseiben. Az ökoetikusság már hosszú idő óta része a kultúrának. Jó példa rá a biciklizés, ami annyira természetes, és annyira belülről jön.
Korábban Budapesten is bringával jártam, viszont akkor a kerékpár kultúra még gyerekcipőben járt. A forgalom és a közlekedők sem álltak még készen a biciklisták jelenlétére. Azóta ez pozitív irányba változott. Cserediákként beilleszkedni egy új kultúrába, majd hazahozni a tapasztalatokat, és ezeket átültetni itthon “best practice-é” egy “játékos időutazáshoz” hasonlítható élmény volt. Ezek a felismerések pedig bőven túlmutatnak a kerékpáros kultúra jelenlétén, de akár még az ökoetikus hétköznapokon is. Alig várom, hogy ezen tapasztalatok átcsatornázásáról még több mindent oszthassak meg veletek.
- közösségi gondolkodás
Éreztem egy kimondatlan közösségtudatot, ami nagyon megkönnyítette az együtt gondolkodást, tervezést, ötletelést.
Ebből jónéhányat igyekeztem és igyekszem beépíteni a projekteimbe is, és elősegíteni megteremteni itthon azt a közösségként, fenntarthatóságra törekvő szemléletet, amivel igazán koncentráltan ott találkoztam először.
<permakult. cikk thumbnail link>
- Nemzetközi közösség
Úgy vettem észre, sokan tartanak attól, hogy az Erasmus során elszigetelődnek, kiszakadnak a jól megszokott közösségeikből. Ez valóban, valamilyen szinten igaz is, viszont a másik oldalon pedig megismerhetünk rengeteg izgalmas, más-más kulturális háttérből érkező embert a saját generációnkból.
Elképesztően inspiráló, hogy egy-egy problémát, kihívást ki miként közelít meg, és hogyan implementálja a megoldás során a saját élményeiből származó tapasztalatokat.
Azzal, hogy ilyen színes, nyitott környezetben közösen, összedolgozva foglalkozunk projektekkel, csoportmunkákkal nem csak a látókörünk, de a barátaink száma, így a kapcsolati tőkénk diverzitása is nő, ami a jövőben mindig előnyünkre válhat.
- Kutatási lehetőségek
Minden egyetem más. Mindenhol másra helyezik a hangsúlyt, eltérő lehet az infrastruktúra, és a felszerelésekhez a hozzáférés. Számomra kiemelten fontos, volt, hogy használhassam a műhelyt, és az ottani felszereléseket.
Itt töltöttem az időm legnagyobb részét, és hatalmas előrelépést jelentett a Compocity projekt kapcsán az, hogy lehetőségem volt különböző komposztálási eljárásokat tesztelni, kutatni, majd a folyamatokat végigkísérni és modellezni az eljárást. Itt született meg az első arányosított öko-robot is, ami a digitális 3D modell alapján végre testet öltött.
Amikor kiválasztjátok a cél intézményt, mindenképp kérdezzetek utána, milyen lehetőségek rendelkeznek a diákok számára, hiszen minden kutatás más, így a felszerelés és hely igénye is eltérő.
Zárásként, tényleg csak megerősíteni tudlak abban, hogy merj belevágni, és szívd magadba mindazt a tudást, élményt és tapasztalatot amit csak tudsz!
Ha kérdésed merülne fel, keress bizalommal!
